Új csatornánkon, a Közösségépítők podcastján, Vágvölgyi Gusztáv – Pabló és Szép Éva beszélget a valódi közösségekről. T mit emeltek ki az elmúlt évből? A rossz, vagy a jó dolgokat? És milyen érzéssel tekintetek az előttünk állóra – félelemmel a nehézségektől? Vagy inkább a lehetőségekre, az új tapasztalatokra koncentráltok? Miért fontosak egy közösség életében a rendszeres mentálhigiénés gyakorlatok? És mit jelent a valódi érték? Ezekről is szó volt Pabló és Éva évindító beszélgetésében.
Zenék:
TOSODA Projekt: Bosque master
Tina Turner. When you sing
csak kíváncsiságból, hogy ezt ki látja?
Ja, és miért nincs odaírva, hogy ki a szerkesztő?
Nagy mértékben egyetértek a gondolataitokkal és hálás vagyok ezek megosztásáért. Pár kiegészítés az én nézőpontomból, ami nagyban önismereti terápiás közegeken alapul és csak részben a valódi közösségek közegében nyert tapasztalat (önismereti tanácsadó és csoportvezető vagyok). Volt egy megjegyzés Évától, hogy mintha az emberek nem tudnák megélni a valóságot és reálisan emlékezni a múltról és reálisan megjósolni a jövőt. Szerintem mindenki csak a saját belső valóságát tudja megélni, ezek szubjektív élményét tudja elraktározni és ezen alapul a jövőről az elképzelésünk is. Tehát olyan, hogy reális valóság – tipikusan legalábbis – a hétköznapi egyének által nem könnyen elérhető. Olyan van, hogy közmegegyezéses valóság – ami több ember szubjektív megélésein, kulturálisan örökölt elképzeléseken és tudományos kutatásokkal igazolt adatokon alapul. Még ez is változó viszont kultúránként, meg hogy milyen kutatásokon és milyen embercsoport szubjektív megélésein alapul.
A saját korlátozott belátásom szerint, ti az érzelmileg biztonságosan kötődő magas tudatszinten működő önmegvalósító magyar emberek szubjektív nézeteit képviselitek – azzal kiegészítve, hogy ti sok más közösség működésébe is beleláttok a munkátokon keresztül és nemcsak a saját családi, baráti, munka kapcsolataitokba. Ez a ti buborékotok és a ti különleges értéketek. Az én buborékom az érzelmileg nem biztonságosan kötődő és nemcsak magyar (hanem angol és amerikai) kultúrájú emberek családi, baráti, önismereti és munka közegeiben tapasztalt élményeimen alapul. Tipikusan ebben sok a kapcsolati szenvedés, mert könnyen benyomódnak a gombjaink a kapcsolatokban – könnyen beindul egyfajta intenzív szégyenérzet – mert mélyen azért tudjuk, hogy mi nem úgy működünk, ahogy a könyvekben leírják az érzelmileg egészséges működést. Hogy erre példát mondjak, amikor azt mondja valaki egy kérdésemre egy workshopon, hogy „nem is értem, hogy kérdezhet valaki ilyet” – ez már nálam benyomja a szégyengombot, mert elindul az a belső programom, hogy „most biztos olyat kérdeztem, amivel teljesen nyilvánvalóvá vált a mélységesen szégyellnivaló rossz működésem”. Mivel ez intenzív érzelmi fájdalommal jár, elraktározódik, hogy ne kérdezzek bizonyos dolgokról a jövőben, amiről talán nem szokás beszélni – mert nem a hivatalos / egészséges nézőpontot képviseli. Tehát ez állandó korlátozó tényező a fejlődésemben. Szerencsére én már az ilyen élményeket fel tudom érzelmileg dolgozni – például a fókusz-partnereimmel, önismereti terápiában, vagy barátokkal – így jobban meg tudom érteni a saját működésem és az ezzel kapcsolatos szégyenérzetem is folyamatosan csökken a másokkal való megosztás által. Egyébként a munkám folyamán azt is látom, hogy az én csökkent szégyenérzetemnek szintén van értéke – mert értem, hogy a leghitelesebb ismeretterjesztő mer a saját tapasztalatairól beszélni – még ha az nem is pl. egy érzelmileg stabil, biztonságos kötődésen alapul.
Egyébként a javaslatotok, hogy arra reflektáljunk gyakran, hogy mi történt jó – tényleg nagyon hasznos, mert az idegrendszer fájdalomelkerülő programját ellensúlyozza. Úgy tudom, evolúciósan az emberi idegrendszer a fájdalmas élményeket raktározza el mélyebben, mert annak magasabb a túlélés szempontjából az értéke (ezt hívják negativity bias-nak angolul). Tehát az örömteli élményekre való emlékezésre tudatosan valahogy rá kell segíteni, hogy a fájdalmas emlékeket ellensúlyozzuk – legalábbis ha egy pozitív összbenyomást szeretnénk elérni.