Legfrissebb történetek a Bohémkertből
Kicsit az indikátornövényekről
Június 4. szombat Na, ezekért érdemes csinálni: A retek most sikerült először remekül! Harsogós, épp csak picit csíp, ami még kellemes, és alig kukacos, ami van benne, azt is simán ki lehet vágni, nem az van, mint eddig, hogy a kukacjáratoktól nem marad ennivaló, és ehetetlenül csípős. Rájöttem a nyitjára: gyakran ellenőrizni. Merthogy van olyan fajta, aminek nagyok a levelei, de a gyökere (már) nem jó. A másik meg kicsire nőtt levél,. nem is gondolnád, hogy már jó, és hopp! mégis, még jó, hogy elég kíváncsi vagyok ahhoz, hogy nézegessem, mi jó már, és amúgyis, hogy van. 🙂 A borsó…
Elfelejtett palánták, eltűnt-meglett oregánó
Viruló libatop, satnya saláták
A Bohémkert projektről…
Gyerekkoromban a szüleimnek nagy veteményese volt, fóliasátorral. Imádtam kiszaladni, és frissen leszedni a paprikát, paradicsomot, fűszereket, akármit. Anyukám nagyszülei a Balaton mellett gazdálkodtak, a környéken akkor nem a piacra jártak az emberek, hanem csak bezörgettek hozzájuk, és a dédi frissen szedte le nekik a paprikát, paradicsomot, húzkodta ki a répát, hagymát, salátát, egyebeket. Mondhatni a véremben van a kert szeretete. Az első budapesti kis lakásom pirinyó kertjében a rózsák, virágok mellett fűszereket termesztettem, sikerrel. 2017 óta élek a futóhomokos talajjal “megáldott” Szentendrei-szigeten, a telek egyik, majdnem 100 négyzetméteres területén próbálkozom a zöldségtermesztéssel, kissé “bohém” módon, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Nem vagyok szakértő, szinte nulla tudással vágtam bele. Mindig elfelejtem, mit hova vetek, vagy palántázok, nem húzom egyenesre a sorokat, nem hagyom “fedetlenül” a földet, csomó gyomnövényt meghagyok – mert sajnálom kihúzni, vagy kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, vagy mert egyszerűen szép. Nem használok vegyszereket. Imádom a kertem “zajait”: a motoszkáló bogarakat a növények között, a méhek zümmögését, a vízcseppek csöpögését. Imádok puszta kézzel a földbe túrni, érezni az illatát, nézni a giliszták surranását. A tudást inne-onnan szedem össze, a tapasztalataiból építkezem.
Célom, hogy idővel olyan kertem legyen, amely a háromtagú családom zöldség-igényét nagyrészben kielégíti. Idén, 2022 nyarán, elvégzem a PDC-t (permakultúra tervező képzést), és permakultúrássá szeretném alakítani. Ezzel a bloggal az a célom, hogy egy folyamatot mutassak meg: hogyan lehet, egy nem túl jó adottságokkal rendelkező kertben is termeszteni, hogyan alakulhat a semmiből egy permakultúrás kert és hogyan válhat valaki kezdetben nulla tudással majdnem szakemberré. Remélem, írásaim, vicces botladozásaim és tévedéseim, kudarcaim és sikereim másoknak is hasznára válhatnak, és az én példámból kiindulva végül bele mernek vágni a termelésbe.