Elfelejtett palánták, eltűnt-meglett oregánó

Adás lejátszása

2022. május 25.

Na, pont erről, mármint a címről nem sokat fogok írni, csak pár mondatot, de hirtelen ez jutott eszembe címnek. 🙂

Múlt héten véletlenül kaptam ingyen egy kisbála szalmát, végreee, évek óta próbálok szerezni. Mire jó néha, ha az ember rádiós riporter. 😉 Egy közeli gazdával készítettem riportot, a földjén volt egy hatalmas halom, rengeteg, kértem, és adott, bár ki akartam fizetni, de nem hagyta. 🙂 Elkezdtem széthordani, így néz ki most a kert:

Itt spenót, retek és némi borsó van váltakozva, a spenótot most már le is szedem, mert kezd pöndörödni. Meg is kóstoltam, de tanultam a pár évvel ezelőtti esetből, mikor csak úgy a számba tömtem, és a fura sercegő szemcsékre a fogam alatt azt gondoltam vállvonogatva, hogy egy kis homok rákerült – hát, nem, mint utólag kiderült, sajna levéltetvek voltak … Szóval most megnéztem, mielőtt megettem. 🙂 Amúgy lehetnének nagyobbak a levelek, úgy emlékszem, valami fajta “óriást” vettem, de végülis mindegy. A kép bal szélén már látszik egy sor bab (remélem, volt annyi eszem, hogy ide bokorbabot vetettem, mert nem tudna mire felfutni, de hát az istennek sem emlékszem), és a felső szélen, ahol most sűrű gizgaz látszik, ott lesznek a paradicsomok – egy része, mert iszonyú sok palántám van, nem tudom, hova rakjam a többit. Az alsó szélen pedig a szokásos méhcsalogató vegyes virágsáv, de még nem sok látszik belőle, épp csak elkezdtek kikelni.

Na, hát itt nem sok borsó jött ki, pedig ez a legalsó rész, itt van a legtöbb víz, tápanyag és giliszta, de majd a következő etapban. 🙂 Felül itt is látszik a kikelt bab (ez tuti bokor, erre emlékszem), középen meg van egy sor karalábé, ezeket kész palántaként vettem (a magról kikelésnél megőrülök, mire lesz belőle valami, bár többnyire kikel, csak pici a gumója, kíváncsi vagyok, ez jobban működik-e majd).

Ez szerintem nagyon vicces. 🙂 Megmaradt, másra nem használható anyagból babtámaszték úgy, hogy egy klassz kis lugas legyen alatta a gyereknek (esetleg nekem). Jah, ebből készült volna tavaly a fóliasátor, az amúgy tök szakértő apukám kicsit eltévesztette, hogy mekkora vastagságú csöveket vegyek hozzá, mikor tanácsot adott … :-)) Látszik, hogy alig bírja tartani magát (tavaly fólialagutakat készítettem belőle, amiknek amúgy nem volt különösebb értelme), de talán a Juliska babot megtartja, látható is mindenhol, a csövek alján, hogy kijöttek. 🙂 Itt elég sok borsó van amúgy, már hízik rajtuk a termés is, csak a sok gyomnövénytől nem annyira látszik. Ide még nem raktam szalmát, majd fogok, ha a borsót kiveszem, egyelőre jó így, tarack ezen a részen valami rejtélyes okból szinte egyáltalán nincs. De amúgy az építmény nagyon tetszik, mint egy hagymakupola. 😀

A legfelső rész. Mint látható, a saláták talán magukhoz tértek, főleg a vörös, azt lassan szedni is lehet. Amúgy retek van itt (vajon megúszom a kukacokat?), és a kép jobb felső részén az a nagy zöldtömeg tavalyi sárgarépa. Tök örültem, hogy végre megnőttek (tavaly vetettem őket, akkor picik voltak, és úgy átteleltek), de már nem örülök annyira: alig van gyökerük, párat kivettem, megkóstoltam, háááát, nem mondom, hogy de finom répa, fás is kicsit, meg fura … na, azóta megtudtam: az áttelelő répa magra hajt, szóval nem lesz ehető gyökere. Úgyhogy ezeket ki fogom szedni, most látjátok utoljára. 🙂 Mögötte meg sok magától kikelt vadnövény, ezekről legközelebb írok (tudom, az előzőben is ezt ígértem, de istenbizony fogok), mert még be kell azonosítanom, mik is. Szóval ennek a résznek kb. fele még bevetésre vár, majd csak kitalálom, mit is rakjak ide. Legvalószínűbb, hogy tökféléket, azoknak nem baj a nem túl sok tápanyag.

Ja, és akkor a címről. Múlt héten vettem a bevásárlóközösségünkben palántákat, csak azt felejtettem el, hogy másnap hajnalban utazom. Azokat meg nem hagyhatom elültetlenül a hétvégére. Zsófi barátnőmnél még megterveztük az ő magaságyását (ő is vett palántákat, és másnap velem utazott), úgyhogy félsötét volt, mire hazaértem. Elültettem a tíz karalábét, három zellerszárat, három jégsalátát és az Anitól kapott oregánót, indultam, már sötétben, meglocsolni őket … és totál elfelejtettem addigra, hogy hova kerültek! :-O Némi bolyongás után rájöttem, locsoltam, utaztam, hazajöttem … és három napig kerestem az oregánót. Komolyan. Mondtam magamnak, miközben a kert egy adott 30X30 centis területét néztem meredten, hogy nem lehetek ilyen hülye, tuti biztos, hogy ide raktam, de baszki, nem volt meg. Aztán növényfelismerővel mégis: akkorát nőtt, és magához tért a három nap alatt, míg nem voltam, hogy tök olyan volt, mint a közelében levő gyomnövény, ami meg szintén nagyot nőtt közben, és kicsit betakarta. De egy levélletépés és illatminta elegendő volt, hogy megnyugodjak: megvan. 🙂

Szólj hozzá

Még ez is érdekelhet

Subscribe

BohémkertEpizód 2